A szilveszterezést 4 kirándulós nappal kötöttük idén össsze. Nem akrok konkrét árakat írni, de a lényeg, hogy a 3 éjszaka kajával, és szilveszteri felárral nem került többe, mintha pesten egy elitebb helyen buliztunk volna. Amit mi nem is szeretünk. 

Már szilveszter napján kirándulással kezdtük a telelést. 
A Lazuri-szorost jártuk be kb. 7 km-t mentünk oda vissza. 


Az elején láttuk a kicsit havas tájat, a nénit aki a patakba mosta a ruháját, majd beljebb mentünk a szorosba. Itt megint olyan dolgokat láttunk, amiket eddig sosem. A fagyott szoros oldalt, ahol a víz helyett most a jégcsapok futottak alá. Az egyik helyen a kőfalról cseppkőszerűen lógtak le, de máshol beterítették csillogva az egész falat. Az egyik helyen nehéz volt átkelni, mert egy nagyobb fa a vízbe lógott, amit nekünk kellett átlépnünk. Teljesen végig se tudtunk menni  a szoroson, mert az egyik helyen át kellett volna kelni a vízen, amit télen nem tudtunk kivitelezni. Fényképeket csak a túra elején tudtam készíteni, mert odakoccant a fényképezőm. Ez egy kis stresszt okozott a túrán, de a túra végére a gép  magától megjavult. Anyukám gépével próbáltam egy két képet csinálni, de a mai napról semmit nem adott vissza igazából egy fénykép se.

Este aztán vacsora után nekiáltunk játszani. Nálunk mindig így játékokkal telik a szilveszter. Megünnepltük a helyi és a mi éjfélünket is.

Másnap fáradtságunk okán csak rövid sétát tettünk a közeli kolostorszerű templomhoz, ahova elvonulni járnak egyes emberek.

Fel akratunk még menni a rabló sziklákhoz is, de nem találtunk megfelelő átkelőhelyet a patakon, így csak a csapat egyik fele ment egy kicsit. Mi addig a jégképződményeket fotóztuk a patakon.

A harmadik nap Biharfüredre mentünk el, ahol már előre féltem, hogy hogy fogom bírni a túrát. (Hozzá tartozik, hogy 28-án is voltunk itt, de akkor még félig megfázva, és elég nehézre sikeredett így, mert mikor a túra végén viszaértünk a szállóhoz nem éreztem túl jól magam.)

A január 2-a i nap viszont gyönyörű volt. Csak 6 an voltunk, így nem kelett másokhoz alkalmazkodni. A lankásabb részen mentünk föl és le is. a Papok feredőjéhez, a lefele menet előtt még a Kis-havas felé mentünk el, de csak megközelítettük. Így is volt tervbe véve.

Január 3-án már hazafelé jöttünk. Ekkor még a Pontos kőre mentünk fel a nagyon nagy ködben. Nem láttunk semmit, mert nagy volt a köd. Lefelé viszont kicsit eltévedtünk, és mire vissza értünk kiderült az ég így klassz fényképeket lehetett csinálni.

Még el akartunk menni a Sólyom telpülésen levő Pálos toronyhoz, de nem találtuk meg, viszont átmentünk a szomszédos telpülésen egy fahídon, ami nagyon izgalmas volt. 

Nagyszalontán megáltunk a Pandába, ami odafele és visszafele is mindig a törzshelyünk. Minden pandás ott. Gyakran még a kapucsinót is olyan formába szórják meg. 

A határnál pedig szokás szerint figyeltük a bölényeket.