Pünkösdkor a Vértesben kirándultunk, ez volt az első kimozdulásunk a saját telpülésünkről a vírus óta. Szállásunk Vértessomlón volt a Morgó panzióban, ahol a szállás kalndossága is hagyott nyomot bennünk. Ez nagyon érdekes volt a piros élénk díszítésekenát a négycsilláros szobáig, ahonnan mégse jutott hely egy csillárnak az elrekesztett kisszobába. Kalandos volt az elhelyezett villanyok felkapcsolási helye, amik teljesen káoszossá tették tájékozódásunkat. De mi azért szerettük a szállást.

Az első nap  Gántra érkeztünk és a a baukszitbányában túráztunk egyet, 
Először a "tájseb" kiépítettelen részén túráztunk. A kék háromszögön indultunik el, rögtön egy beugrónál elkalandoztunk, ahol a lenti fénykép is készült, majd tovább haladtunk ezen a marsbéli tájon.

Egészen elmentünk a keresztig, ahol a Gánt kitelpített lakosságának emlékhelye volt, meg a közelben szép kilátás is. Majd lementünk Gántra, ahol egy szocialista emlékmű volt az itt meghalt orosz katonák emlékére. Visszafelé a bánya tetején a sárga kereszten mentünk le. Itt láttunk valami szép orchideafélét és kékhátú galmbgombát. Mikor itt végeztünk az út másik oldalán a Földtani tanösvényt és a bányászati múzeumot is megnéztük. Itt megtudhattuk, hogy különböző szinek, és formák miért vannak a tájban.

Ezútán még volt időnk, így elmentünk a csákvári Haraszt-hegyi tanösvényre is, ahol előtte megnéztük, hogy nem vészes, csak 150 m a szintemelkedés. Én gondoltam is magamba, hogy de 3 km en ez vészes, de a többiekre hagyatkoztam. Jó meredeken mentünk fel, szép kilátáshoz. Cserszömörcés erdőben haladtunk, és láttunk szömörcsögöt is, majd szintén jó meredeken mentünk le, ami nekem problémát okozott. Végig itt és az előző helyen is sokan voltak. Itt találkoztunk egy emeberkével, akivel beszélgetésbe elegyedtünk. Közel is mentünk egymáshoz, megmutatta egy fényképét, amit lejjebb készített egy kosborról, hogy mi is figyeljük, mert szembe mentünk egymásról. Kiderült, hogy budapesti. Ezután én féltem, hogy tán elkaptuk tőle a kronavírust, és nehezen kezdtem lélegezni. Másnap meg a nagy hidegbe lázasnak éreztem magam, de nem voltam az, csak az ilyedtség miatt éreztem úgy. A virágot egyébként mi nem láttuk meg.

Másnap esővel kezdtük a napot. A Majki kolostor volt betervezve, de az nem volt látogatható a vírus miatt. Nem is volt baj, mert épp renoválták és ezért úgyse lett volna meg az a látvány. De mondjuk az jó lett volna, ha a zárvalevőségéről a honlapjukon is írnak, ahol egyébként a nyitvatartást és látogatási információkat találjuk. 

Rögtön ezután bementünk egy bányamúzeumba, ami nem volt betervezve, de az eső miatt jónak láttuk oda menekülni. Ez az Oroszlányi bányamúzeum volt, amit csak az út mellett láttunk meg. Nem vártunk tőle ennyit, amennyit kaptunk. Én már kicsit unom is az ilyesfajta múzeumokat, mégis jól éreztem ott magam. Az idegenvezető egy a volt bányákban dolgozozott gépész volt, aki nagyon sokat mesélt, és még filmet is vetített, ahol megláthattuk hogy hogyan is szállították le az embereket, vagy hogy hogyan működött egy teljesen gépesített, nem kézi erővel fejtett művelés. A bányamúzeumben még egy szabadulószoba is van, ami a hely szellemiségéhez kapcsolódik. Ezt viszont nem tudtuk megcsinálni, mert a vírus miatt még nem engedték kinyitni.

Mivel miután ezeket megnéztük, és még mindig esett, visszamentünk a szállásra enni. 2 órára ált el az eső, és még mindig lógott azért a lába, ezért csak apró erdei autózást, gyaloglást terveztünk be. Elmentünk először a Bokodi vízifaluhoz, ahol ki volt írva, hogy Oroszlány felől a Dózsa György út felől közelíthető meg. Onnan meg is néztük.

Aztán Oroszlányból autóval kerestünk dolgokat. Megnéztük a tértképen, hogy mi látható arra, és így leltünk rá a Csáki várromra. Onnan elhajtott minket egy nem túl szimpatikus ember, hogy ez az örökségvédelemé, ne fényképezzünk. Be is volt kerítve, és kutya őrizte. Az ember nem volt túl kedves, és kicsit bosszankodtunk, és beszélgettünk, tán egy magánember vette meg, és akarja távoltartani az embereket. Hazamenve utánéztünk, hogy az ott lakó ember egy félig remete, aki valmilyen vértesi alapítvány elnöke és festő, és ők ápolják a romot, ahova néha még be is lehet menni esküvői fotózásra, sőtt az emberkének kiállítása is volt már ott. Az emberke nem szereti a látogatókat és bosszantotta az előtte túristáktol zsongó állapot, ahol szemeteltek, és néha tábortüzet gyújtottak ezer éves sírokon. Mi nagyon nem ajánljuk felkeresését, esetleg ha nagy nehezen sikerül előre telfonon leegyeztetni az emberkével, amit mi se tudjuk hol tehetünk meg.

Ezután még felkerestük a Gerencsérvárat, ami jelentéktelen kis kőhalom volt.

Másnap Csókakőt néztük meg, ahol kicsit túráztunk is, de a vár a járvány miatt zárva volt. Ezután a Gaja szurdokot néztük meg. A szurdok aljában mentünk el, majd a tetején vissza. Sok érdekes alakú farönköt láttunk, és gyökreket, a fenti részen pedig kilátót, kilátó pontokat. Nagyon sokan voltak itt is.