Nagyon régen voltunk táborozni a Tiszakóród és Tiszacsécse között Túron levő duzzasztónál. OLyan régen, hogy már a második kirándulásról is csak filmes képeink vannak. Tehát az is több mint 10 éve volt, az elsőre pedig szinte nem is emlékszem, mert nem  lehettem több 10 évesnél.Így a fényképek csak korlátozottan álnak rendelkezésre, és ezek alpján az emlékket összerakni is nehezebb. A duzzasztónál sátoroztunk, ahol 10 éve körül is csak alig kiépített kemping volt, ahol sátorozni lehetett. Nagyon poénos volt a közös helység, ahol bent a lakókocsiban volt a wc, kivül a szabad ég alatt pedig a zuhanyzó, közszemlén, így csak fürdőruhában lehetett zuhanyozni.

A duzzasztónál mind fürödni, mind horgászni lehetett.

A környéktől nem messze van a szatmárcsekei csónakos fejfás temető, ahol szép, érdekes és vicces feliratú fejfák vannak, melletük Kölcsey Ferenc síremléke.

Ezen az alföldi tájon található több hegy is érdekesen magasodva a táj fölé. Egyik különlegessége a Tarpai-Nagyhegy, ami egy beszakadt vulkán. Itt sokat bóklásztunk a sziklák között, csak arra kellett vigyázni, viperával ne találkozzunk. 

Az én kutakodásom alpján jutottunk el tőzegmoha láphoz is. Ez úgy történt, hogy megtaláltam valahol leírva három település nevét, hogy annak a határánál található, aztán kérdezgettük a helyieket, de senki se tudta. Végül találtunk egy nénit, akinek volt fogalma róla. Próbálta elmagyarázni, hogy mehetünk oda, de sehogy nem értettük. Ekkor beszált az autónkba, hazavitette magát, és onnan a fia kocsoval kísért minket. Egy ponton mondta, itt mostmár itthagy minket, menjünk még vagy 300 métert, majd gyalog jobbra és megtaláljuk. Úgy is volt. Ki volt írva, hogy vigyázni kell a viperák miatt, amitől én annyira féltem, hogy mindig azt képzeltem most mart belém egy. 

Volt ott egy régi, felhagyott tanösvény, a palló félig düledezett, de amíg lehetett egy kicsit bementünk rajta. Itt aztán láttunk igazi lápot és tőzegmohát. Ha valaki ilyenhez kedvet kapna előzetes bejelentkezéssel a Bátorligeti tőzegmohaláp látogatható.