Most a vírushelyzetben nem mehetünk messzire kirándulni. De minden telpülés környékén akadnak szép helyek, virágok, vadon. Elég egy gyep, ahol kiszálva az autónkból a szabadvban tölthetjük az időnket. A budapestiek ebből a szempontból nehezebb helyzetben vannak, hisz ott az ilyen helyek is nagy tömegekkel lehetnek teli, sokan viszont nem is ismerik szűk környezetük adta szépségeit. Most, hogy a kijárási korlátozások enyhülnek, vigyáznunk kell, dö könyebben fedezhetjük fel saját településünk, vagy szomszédos telpülésünk eldugott tájait.

Én sok helyet ismerek körülöttem. Húsvétkor egy közeli a Bakulyi-sori szélmalomromot kerestük meg, aminek csak a külső forgó része hiányzott, viszont a belső szerkezete teljesen épp volt. Ezt szántáson lehetett megközelíteni. Múlthéten eegy barátot kalauzoltam végig a gáton a csordagyepen, és a mezővédő erdősávon egy két órás túrára.

És van egy kedvenc helyem, egy idős bácsika épített egy madáritatót, amit megengedett, hogy többen is használjanak.Egy les tartozik hozzá, és legutóbb a detektívüveget is ott hagyta, így a madarak nem látnak minket, és közel merészkednek. 

Erről a helyről következik most néhány fotó:

Béka a les szélén:

Barátposzáta:

Feketerigó:

Vörösbegy:



Ez vajon milyen madár lehet?