Most megint egy olyan poszt következik, mely olyan progrtamról szól, amiért érdemes 1-2 héten belül útrakelnetek. 

A Hortobágyon minden évben megtartják a darulest, amire nagyon érdemes elmenni. A program arra épül, hogy a Hortobágyi halastavakra éjszakára mindig berepülnek a darvak, hogy a ragadozók ne bánsák őket. Ott éjszakáznak, miközben a nappalt a földeken töltik táplálkozva. Szürkületkor így meg lehet nézni a behúzást a tóra. Erre programokat hoznak létre, amikre ilyentájt már nincs hely. Valószínűleg a kisvonatra se, ami beviszi a turistákat, de így is be lehet menni gyalog, és egy két helyen ki lehet kukucskálni a nádfalból épített kerítés fotósrésein.

Mi kétszer voltunk már ezen a rendezvényen. Egyszer se volt lefoglalt helyünk, mert kb. csak aznap döntöttük el, hogy megyünk. Első alkalommal nem láttunk nagy csapat darut bevonulni, csak kicsit, de én arról is lemaradtam, mert az alkonyati les fotózásával voltam elfogalva, aminek a képe remélem tetszik nektek. Másodjára viszont láttuk a nagy csapatot. Nem is a látvány volt a legnagyobb élmény benne, hanem inkább az a nagy hang, amit ilyenkor a csapatok kiadnak.

Ha a környéken autózunk esetleg láthatunk a napközbeni táplálkozóhelyükön is darvakat, de ehhez szerencse kell, ami nekünk volt.

Ha már ottvagyunk szét lehet nézni a a környéken. Megnézhetjül a kilenclyukú hidat, a Vadasparkot, ahol van többféle állat, de az őstulkok és a Przewalski lovak a legérdekesebbek. Mi találkoztunk egy kis kikötött tulokkal is, aminél azt mondták, ha engedi óvatosan meg lehet simogatni. Engedte, sőtt bőgött mikor elmentünk tőle. Mondták, hogy így már biztosan nem vásárolunk tulokkolbászt. Mert amúgy ebben az időszakban lehet különleges ételeket venni a nemzeti parktól. 

Hortobágyon található még a Madárkorház is, ahol szintén van bemutatóhely, ahol ha szerencsénk szakvezetést is kapunk, de erről a helyről remélhetőleg még egy külön poszt is fog szólni, ha helyet kapok ott egy hetes önkénteskedésre.