Ez a második posztom, mely az önkéntes munkán keresztüli nyaralásról szól. Egyszer már írtam a Dévaványai parlagi sas fészekőrzésről, most a Jászberényiről fogok.

Egy ilyen fészekőrzés úgy zajlik, hogy 1 km-ről figyeljük spektívvel a madarakat. Negyedóránként kell írni hogy mit csinálnak. Ez hasznos kutatásokhoz, de a legfontosabb az, hogy lássuk, hogy nincs semmi baj. Nem éri extrém zavarás a madarat, nem szakad le a fészek, és a szülők folyamatosan etetik a madarat. Ha mégse így lenne közbe kell avatkozni.

A fészekőrzés egyben egy jó szórakozás is, ha közösen tesszük. Itt mi négyen voltunk, és 6 óránként párokban váltottuk egymást. Én Lacibácsival voltam, aki folyamatosan mesélt régi madarászásokról. Volt még egy apa fiával. Kint aludtunk terepen katonai sátorban, raklapokra tett matracokon. Épp nagyon hideg volt, pedig július volt. Esténként még a dzseki is felkerült alváskor.

Fürödni és enni bejártunk a Sasközpontba, ahol mentett madarak is voltak. Itt néha gólyát kelett etetni kézből, amitől az eljén kicsit megilyedtem, de ügyesen el tudták venni a fiókák a szivet, nem csíptek meg. Ez a feladat életre szóló élményt jelentett. Közben szemtanúi voltunk a Sasközpont épülésének. Láttuk, ahogy egy festő a kézzel festett madárrajzokat készítette és.bejártuk a sasos tanösvényt is..Mindenkinek csak ajánlani tudom a nyaralás ilyen módon való eltöltését.