A magyarok ötöde él Budapresten. Nekik és a közelben lakóknak is szeretnék kedvezni a mostani cikkelmmel, mely egy itteni helyszínt mutat be.

A Millenáris egy kicsi park Budán, ami nem is igazán park. Aki ide lelátogat mégis akár egy egész napot is eltölthet itt. De előrelátónak kell lenni, mert a láthatatlan kiállításra előre be kell jelentkezni. A Budavári labirintus, pedig csak hétfőn szerdán és pénteken van nyitva a nat szerint, más forrásból talán végleg be is zárt. Így oda mi be se jutottunk.

Lehet itt még látni aranyahlakat a tóban, a mesés játszóteret, és a nagyok játszóterét.

A Zöld péter játszótér egy mesékre épülő szép küllemű ilyen játszóhely, amit gyerekeseknek érdemes meglátogatni. A nagyok játszótere is különlegesebb a többinél, de mivel mi gyerek nélkül voltunk, és a Budavári labirintusból is lemaradtunk igazi programunk csak a láthatatlan kiállítás volt.

Nem mesélhetem el az egészet teljes egészében, hisz kell, hogy a meglepetés erejével hasson.

Egy látássérült vezet végig a kiállításon, ami nem egy kalandparkszerű, haenem a vakok mindennapjaiba enged betekintést. Első állomásán a Braille írásról informálódunk, mely mostmár nem csak egy kusza pöttyhalmaz, mert megértettük a rendszerét. Ehhez tartozó írógéppel leírtuk a nevünket, majd jött az iazgalmas sötét rész, ahol megtudhatjuk hogyan boldogul egy vak a lakásban, vagy az utcán. Itt megkérik a látogatót, hogy semmit ne vigyen be. Van egy csomagmegőrző. Később csak mellékesen mondták, hogy pénzt lehet bevinni, pedig ez fontos, hogy apró legyen nálunk, mert így a vakon való fizetéssel is megismerkedhetünk. Összeségében nagy élmény az egész még akkor is, ha én többet kalandosabbat vártam tőle. Van még láthatatlan vacsora, és masszázs stb. amikre szintén előre be kell jelentkezni. Mi ezken nem voltunk.