Van egy táborunk, melyel minden évbe nyaralunk valhol. Úgy hívják, hogy Jamboree. A baráti társasággal ilyenkor együtt nézünk meg helyeket, közösen főzünk, éjszaka tábori életet élünk. Nagyon szoktuk élvezni. 2014-ben Terényben volt a szállásunk. Itt már a szálláson is értek minket az élmények. A Jurta tónál voltunk,ami nagyon jó hely, bár voltak akdályok is. 3 fős faházat foglaltunk, ahol a 3. főnek nem ágy hanem matrac volt, ami nagyon kényelmes volt. Viszont problémát jelentett az, hogy nem kaptunk hozzá ágyneműt, amit nem tudtunk előre. Szerencsére az időjárás milyatt nem volt nagy szükség rá.De hátizsákot használtunk párnának és pulcsival takróztunk.

Így nézett ki a szállásunk:

A szállás a tó partján volt, ami nagyon jó horgászhely. Nem olcsó, és szigorú szabályok vonatkoznak a kifogható halakra, amit ha elviszünk ki is kell fizetni, de olyan a hely, hogy aki odamegy biztos fog halat, és gyönyörű környezetben töltheti az időt.

A szállás környéke a madarászoknak se utolsó hely. Egy egész napot is el lehet tölteni fotózással. Én minden késő délutánomat azzal töltöttem, van ugyanis egy partfal, melyben millió gyurgyalag és parti fecske él. Nem félősek, egy fa mögé bújva simán lehet őket fotózni, és ha közel megyünk akkor is járkálnak fiókakat etetve.

Aztán ott van a város, ahol megint csak feljthetetlen emlékeket lehet szerezni. Egyik nevezetesség az orsós magnó múzeum. De ha ez csak egy múzeum lenne nem lenne olyan érdekes. Az ember akié a gyűjtemény vagy 1 órás idegen vezetést tart benne. Itt működés közben lehet látni ezeket a szerkezteket, és a legtöbbet zenehalgatással lehet kipróbálni. Mindegyikben korabeli zenét szólaltat meg az idegenvezető. Van ahol pedig rádiófelvétel szól a normandiai partraszállásról. Még egy működő fonográf is van. De rádióstúdiók berendezése is megszólal, és van több érdekesség is. Van akik táncra perdülnek, buliznak közben. És voltak már nagyon messzi országokból érkező vendégei is a kiállításnak.


A városban található még a csipkemúzeum is, mely szintén interaktív, és ahol csipkekészítő táborokat is szoktak tartani.

De minél távolabb merészkedünk annál több lehetőségünk van. A közelben található Becskén egy sztupa, ahol mi megpróbáltunk szabályosan, a falon végighúzva a kezünket kívávva végigmenni, de volt olyan tábortársunk, aki akadályozta, mert nem tisztelte a hely szellemiségét.


A várostól pár kilóméterre található a sasbérci kilátó, amit a geocaching miatt találtunk meg. Ez egy játék, ahol ládákat rejtenek el szép helyekre, amit a GPS kordináták alpján lehet megtalálni, és ajándékot lehet elvenni belőle, ha teszünk be helyette mást. Ez után othon a megfejtett jelszóval be lehet regisztrálni, hogy megtaláltuk a ládát, és akkor a számítógépünk térképén gyűlnek a mosolygós arcok, ahol már jártunk. Szóval így jutottunk el a kilátóig, ami zárva volt, és nem volt kilátás. A többiek épp feladták volna, amikor mondtuk, hogy a láda kicsit arrébb van, így tovább mentünk odáig, ahonnan a kilátó nélkül is szép kilátás tárult elénk. A játék nélkül ezt már tényleg nem láttuk volna. Ezért is szeretjük annyira a geocachinget.

Egy másik napon hollókőre mentünk le, ami amúgy jó hely, de akkor épp építették a falut. Viszont így is érdekes volt a falut markolókkal látni, viszont erről nem készült kép, csak a falu előtt látható hollóról.