Kétszer is voltunk gombát szedni a Béli-hegységben, aminek  pontos helyeiből csak az egyiket írhatom le, mert a gombászhely titkos. A gombászhelyet a gombaismereti tanfolyam vezetője mutatta meg nekünk, igaz most a szárazság miatt ( október 20-án voltunk ott, és akkor még nem esett eső) nem találtunk ott ehető gombát, de állítólag nedvesebb időben jó gombalelőhelyek.

Azt viszont elárulhatom, hogy az ország több részén indulnak mindig gombaismereti tanfolyamok, amik semmi végzettséget nem adnak, csak szórakozásként és gomaismeret bővítésként használhatók. Békés megyében Fazekas János vezetésével lehet rá járni. A tanfolyamokhoz terepi napok is tartoznak. Én csak azokra járok, mert oda az iskolába nem járók is elmehetnek.

Szóval október 20-án elindultunk a béli hegységbe. Az első erdő tisztásán találtunk 2-3 vörös érdestinórut, aztán a fákon kénvirággombákat.Később még gyűrűs tuskógombát, amit le is szedtünk. De vigyázni kell, mert ez a gomba csak 20 perc főzés után fogyasztható.

A második helyen egy világító tölcsérgombát találtunk, ami nem ehető, és lévén nem volt sötét éjszaka nem is világítottak. Ezekről a helyekről mentünk Várasfenes oldalára, ahol viszont mindenki tömöttre szedte a kosarát vörös érdestinoruval és szemcsésnyelő fenyőtinoruva, még úgy is, hogy előtte való nap is gombászcsoport volt ott előttünk..

Mikor másodszorra  október 11-én voltunk, már csak elvétve találtuk a tinorukat, de most is ez volt az a hely, ahonnan gombával tudtunk hazamenni. A másik erdőségben most se találtunk ennivalót, de annál nagyobb élményel tértünk haza, mert négy foltos szalamandrával is találkoztunk, amik a fák törzsén , lemeredve pihentek, és jöttünkra se menekültek el.