Mivel a belföldi turizmusra valószínű hamarabb lesz lehetőségünk, és a válságban célszerű lesz támogatni a hazai turizmust, eza blog, ami amúgy is a közeli kirándulóhelyekről szól nagyobb hangsúlyt kap.

2015-ben Gyékényesen voltunk egy nagy sátortáborban, akikell majdnem minden évben megyünk.

Ez a hely egy jó vizű strandon volt, ahol sokat pancsoltunk, a partján pedig röplabdáztunk, illetve én fotóztam a röpiseket, de nem sikerültek olyan fotók, amik ezt jól visszaadták volna. Triatlonszerű verseny is volt épp akkor a tónál. Viszont rendhagyó módon nem sokat mozdultunk ki a táborból, mert ez egy nagyon meleg év volt.

Amikor viszont kimozdultunk kaszóra mentünk el, ahol lehetett hajtányozni, ami aegy kisvasútsínen kézzel hajtható járgány. Miután ezt kipróbáltuk, elmentünk kisvonatozni a Kaszópusztai láphoz. Ez szép hely volt, ahol kaptunk egy idegenvezetőt, aki nagyon sok mindent tudott a tájról, de nem volt mindennel képben, mert mikor megláttuk a ragadozómadár köpetet rögtön mondta a baglyot, és mikor én mondtam neki, hogy vagy más ragadozómadár nemet mondott, miközben én tudom, hogy azok is köpetelnek, hisz figyelnünk kellett ezt  a parlagi sas fészekőrzések során.

A környék nagy turistabefogadásra épült, de nem igazán jött össze nekik, mert a múzeum olyan napon épp nem volt nyitva amikor ott voltunk és az étterem se. Nem emlékszek pontosan hogy volt, de azt állapítottuk meg, hogy épp a legnagyobb turistaidényben nem működik. Azóta ez már változhatott. Volt viszont biciklikölcsönzésre lehetőség, amivel éltünk is, de a biciklik e voltak engedve, és nem volt hozzájuk pumpa. Még jó hogy ez a vonat viszzamenő állomásán volt, ahol ott voltak a kocsik, és volt akinek volt biciklipumpa benne. Viszont a biciklizés során rengeteg szarvast láttunk, ez kárpótolt minket a kirándulás kellemetlenségeiért.

Egy másik napon hajókirándulást tettünk, a Mura, Dráva összefolyáshoz, ahol átmentünk Szlovéniába is, ahol egy templomot, és a búcsúját néztük meg. Az erre való emlékezés nem sok mindent ébreszt fel bennem.

Aztán hazafelé menet a Mattyi madár emlékparkot néztük meg, ahol kihalt madaraknak állíottak emlékoszlopokat. Én a látottnál ott jobbra számítottam.